A szabad akarat illúziója
Kedves barátom,
Van néha olyan érzésed, hogy az egész világ működését nem érted? Csak nézed a hírcsatornát és kapkodod a fejed? Egy eseményről ezer ellentétes dolgot hallasz és látsz? Teljesen össze vagy keveredve és keresed az igazságot? Vajon kinek lehet igaza egy politikai csatározásban vagy éppen egy tudományos felfedezésben?
Csak a rendelkezésedre álló információk alapján tudsz dönteni, hogy kinek van igaza. Ha nem rendelkezel megfelelő mennyiségű és minőségű alapinformációval, úgy lehet, hogy igazad lesz, de az igazságod nem a valóságot fogja ábrázolni.
A válaszokat mindig a jelenben keresgetjük – de tudod, barátom, a jelenben soha nincsenek állandó igazságok. Az igazságok a múlt és az elvárt jövő perspektíváján keresztül állítódnak elő számunkra. Az igazság és igaztalanság, a jó és rossz fogalma csupán ítélet – melyet a jelenünkben igyekszünk örökérvényűvé tenni.
A szabad akarat joga ősibb bármely nemzet alkotmányánál. Ez segít téged abban, hogy megtaláld az igazságodat! Szabad akaratodból eldöntheted bármiről, hogy az jó-e vagy rossz.
A következő példa talán segít átlátni azon a törvényszerű fátylon, mely a szabad akaratot befedi.
Életünk minden ezredmásodpercét minden esetben célok vezérlik. A célokat mindig folyamatokon és eszközökön keresztül érjük el – ezeket nevezzük egyszerűen eszközöknek. A következőkben két olyan kérdést teszek fel, melyekben a cél és a cél eléréséhez használt eszközök jól elkülönülnek.
- Miért haragszol egy szegény emberre, aki elveszi a telefonodat és eladja a piacon, hogy könnyebb legyen az élete?
- Miért nem haragszol az államra, amikor adó formájában elveszi a pénzedet és odaadja a szerinte szegény embernek, hogy könnyebb élete legyen?
Mint önálló egyén, sem a szegény embert, sem az államot nem hatalmaztad fel arra, hogy elvegye az értékedet, pénzedet, esetleges vagyonodat – én magam ilyen papírt például soha nem írtam alá. Mégis mind a két esetben megtörténik, hogy az értéked, pénzed átkerül máshoz a szabad akaratod ellenére.
De mégis, mi lehet az oka annak, hogy az egyik cselekedet eredménye a szabadság elvesztéséről szól, míg a másik a társadalom elismerését váltja ki? Pedig az ok és okozat mindkét esetben megegyezik. Kell még ide valami, hogy teljesebb képet lássunk.
Töltsük be a folyamatba az igazságot és a törvényt.
Loyolai Szent Ignác az 1500-as években felfedezett egy összefüggést, amely alapján bármilyen cselekedet igazolható pozitív vagy negatív tettként. Ő a célt helyezte előtérbe, míg a célhoz vezető eszközt és utat amolyan szükséges járuléknak tekintette. Megszületett az íratlan törvény, mely azóta is élet és halál immár igazolható meghatározója. Így hangzik: „A cél szentesíti az eszközöket”. Nos, ez most igazán rossz hír a példánkban szereplő szegény embernek és nagyon jó hír az államnak.
Ugyanis ha azt állítom a szegény emberről, hogy azért veszi el a telefonomat, hogy annak árából kábítószert vásároljon vagy a kocsmában eligya, úgy az ő tettének célja negatív lesz. Mivel a cél szentesíti az eszközt, így a cselekedet is negatívvá válik.
Viszont ha azt állítom a szegény emberről, hogy azért veszi el a telefonomat, hogy annak árából az éhhalál szélén lévő gyermekének ételt vegyen, úgy az ő tettének célja pozitív lesz. Mivel a cél szentesíti az eszközt, így a cselekedet is pozitívvá válik.
Ha azt állítom az államról, hogy azért veszi el a pénzemet, mert azzal jobb lesz az országomnak, úgy az ő tettének célja pozitív célú lesz. Mivel a cél szentesíti az eszközt, így a cselekedet is pozitívvá válik.
Figyeld meg, hogy a cél jellemzője milyen mesteri módon módosítja a tett szubjektív jellemzőjét!
Végeredményként minden megvalósíthatóvá válik, ha megfelelően pozitív vagy negatív színezetű célt tűzünk ki, mert alapvetően bármilyen eszközt felhasználhatunk célunk elérésére, és ezt az eszközök tekintetében mindenféle következmény nélkül megtehetjük. Talán a konyhakéssel lehetne ezt analógiába hozni: ha kenyérvágásra használom a kést, akkor az a kés egy jó és nemes eszköz, de ha egy élet kioltására használom, akkor a kés rossz és gonosz. Persze mindvégig ugyanarról a késről van szó… és ez csak egy konyhakés, se nem gonosz, se nem jó.
A szegény ember célja viszont a törvényeink és hiedelmeink szerint csak az lehet, hogy az elvett mobiltelefonból származó pénzt kábítószerre költse vagy eligya a kocsmában, míg az államnak csak az lehet a célja az adónkkal, hogy jobbá tegye belőle az országot. Így az egyik cselekedetért börtön jár, a másikért elismerés. Ez a törvény.
És a világunkat törvények alkotják. A törvények egyik ismertetője, hogy kötelező erejű szabályok, vagyis ha egy folyamat végeredményét, célját pozitív vagy negatív jellegűként határozzák meg, úgy onnantól kezdve nem elfogadható a folyamat eredményének megkérdőjelezése, miszerint az hasznos vagy káros. Ezekben a törvényekben mások határozták meg a célokat, melyeket szubjektív jellemzőkkel ruháztak fel – jó és rossz, szabad és nem szabad –, és ezáltal a célok eléréséhez használt eszközöket is szentesítették, legitimmé tették.
Mutatok néhány állítást, amivel szerintem te is egyetértesz:
- Ha háborúban embert ölsz, kitüntetést kapsz. Ha a kisboltban ölsz embert, bíróság elé állsz.
- Ha elektromos autóval jársz, akkor környezettudatos vagy, ha régi dízellel, akkor kártékony.
- Ha egy élelmiszerre azt mondják, hogy egészségtelen, akkor nem eszed meg, ha azt mondják, hogy egészséges, akkor elfogyasztod.
Ezekkel a gondolatokkal nagyon könnyű azonosulni. És észrevettél valamit? Ebből egy sem a te gondolatod! Mások akaratát hordozzák, te mégis a sajátodénak tekinted.
Fel sem merül benned, hogy lehet olyan világot teremteni, ahol senkinek nem kell meghalnia, ahol nincs háború. Nincs információd arról, hogy az elektromos autók mekkora problémát jelentenek majd a jövőben, így megítélni sem tudhatod azok hasznosságát. Ha egy élelmiszerre azt mondják, hogy biztonságos, szívesebben elfogyasztod.
Ide kapcsolódó kedvenc történetem a viktoriánus kori Nagy-Britanniában és Egyesült Államokban esett meg, ahol a divat hajszolásának legextrémebb tragédiája történt az arzénvegyületekkel festett tapéták kimagasló népszerűsége miatt, akkoriban az igazán gyönyörű zöld színt még nem sikerült létrehozni a biztonságos és megszokott anyagokból. A gyártó tudta, hogy mit tartalmaz a termék, de az emberek, akik a lakásban hozzáértek, már nem. Sokan meghaltak. Ha tudták volna, nem veszik meg, de akkoriban a tapéták kapcsán nem az egészségesség volt a kulcskérdés, hanem a szépség.
Láthatod, nem egyszer és nem kétszer úgy hozunk ítéletet, hogy a valós célról, eredményről még csak sejtelmünk sincs. Legjobb esetben is csak a célokhoz vezető utakat vesszük észre, és azokból igyekszünk meghatározni a célok nemességét vagy nemtelenségét. A használt eszközökről, folyamatokról alapvetően semmit nem tudhatunk, mert az eszköznek a cél ad majd pozitív vagy negatív jellemzőt. Amikor csak a folyamatokat látjuk, és ezekből próbálunk következtetni a helyességre vagy helytelenségre, akkor tévúton járunk.
Amikor híradásokat nézel, mit látsz? A tiszta végcélokat, vagy a célokhoz vezető eszközöket és folyamatokat?
Ha legközelebb bármilyen érdekes vagy elítélendő tettel találkozol, gondold végig, vajon mi lehetett az elkövető végcélja, és ennek fényében is bizonyosan pozitív vagy negatív-e az a bizonyos tett! Ha így teszel, jobban megérted a világ működését, kitisztulnak a néha nagyon bonyolult folyamatok és elrejtett igazságokat találsz nagy számban.
„Senki nem lehet jobban rabszolga, mint akivel elhitetik, hogy szabad.” (Johann Wolfgang von Goethe)
A következő bejegyzésem a pandémiáról szól majd. Elöljáróban annyit, engem nem a jelen érdekel, mert ezt már eldöntötték a múltban, a jövő perspektíváján keresztül. Én a jövőt vizsgálom, engem ez érdekel. És téged?
Szerző: Pergel Attila
Szerkesztő: Krisz Nadasi Writes KNW
Ha tetszett ez a bejegyzés, ajánlom figyelmedbe a VÉLETLEN KÖNYV – Avagy a véletlennek megélt valóság című könyvemet is.
Igyekszem fontos és a társadalmat érintő témákról írni. Ha egyetértesz velem, kérlek segítsd a munkámat azzal, hogy megosztod ezt a bejegyzést, mert ezzel másokat is ösztönzöl arra, hogy élhetőbbé tegyük a világunkat.
A bejegyzés szabadon felhasználható a szerző megjelölésével.
